senki se vállalhatja fel úgy a stílusát, hogy le ne szólják, hogy máshogy néz ki, mint az átlag. apropó. kinek mi az átlag? mindenkinek más. vannak olyan emberek, akiknek már az furcsa, ha valaki csőnadrágot vesz fel, vagy a haja nem olyan színű, mint az eredeti. de persze vannak olyanok is, akiknek még az sem érdekes, akiknek színes hajuk van, botrányosan öltözködnek és viselkednek. ez mind az emberek szocializálódása miatt van. van, aki nem tudja elfogadni a mai divatot[?], hogy 40es fültágítóval, 10 piercing-el, szivárványszínű hajjal, és nem összeillő ruhákkal mászkálnak az emberek. persze nem akartam ezzel senkit se leszólni. nincs semmi bajom az ilyen emberekkel. sőt. inkább örülök annak, hogy fel merik vállalni a stílusukat annak ellenére is, hogy kapnak nem kevés kritikát... hogyhogy itt tart az emberiség? régebben mindenki ugyan úgy nézett ki. akkor miért zavarja az másokat, hogy most már változás lesz, mindenki úgy néz ki, ahogy szeretne, úgy lázad, ahogy neki jól esik...

a mai napom elég érdekesen alakult. egy 60 év körüli férfival beszélgettünk. ami még elment volna, ha nem kezdett volna el bókolgatni nekünk. mondta, hogy szépek vagyunk, szép a szemünk, és örül, hogy megismerhetett minket. mi pedig csak vigyorogtunk nagyban. a röhögés határánál már megszólaltunk, hogy van barátunk. erre azt mondta, hogy nem baj. elég érdekes világot élünk. nem lehet úgy elmenni valahova, hogy egy 50 fölötti ember meg ne állítson bizonyos okok miatt – ami lehet érdeklődés is, és lehet "flörtölés" is. mondjuk ez már nem meglepő. ha ufók szállnának a földre, az se lenne már érdekes. ha egy 10 éves, miniszoknyában, magassarkúban, és cigivel a kezében mászkál mindenhova, az se botránkoztatja meg az embereket. elcsúfult a világ…

úgy érzem eljött egy újabb bejegyzés ideje. nem hiszem, hogy sikerül mindent nagy vonalakba össze szedni, ami történt velem. őszinte leszek mostanság eszembe se jutott a blogom. lefoglalnak a tételezések, munka. lassan ott tartok a tehetném, menekülnék. vagy lehet csak én kapom fel hamar a vizet. [nem tagadom nekem is vannak olyan perceim.] most ebben a pillanatban még a gondolkodás sem megy.  csak sodródom és élvezem minden apró percet. :D. így is ezen a héten elég sok változást kéne beújítanom. szalagavatóra ki kéne szőkítenem a hajamat, hogy ne legyek annyira feltűnő.. a szobámban is el kéne kezdenem a posztereket, jegyeket, rajzokat stb. leszedni, és átalakítani.. ésatöbbi.
a hétvége remélem jól fog alakulni, ismerőseimmel lebeszéltem egy kocsmázást. hát, majd kiderül, hogy mi lesz.

habár még nincs vége a hétnek, összegzem ezt a pár napot. pénteken jégkorizni voltam mohával, fehérrel, ludassal és bélával. ahhot képest, hogy eleinte mindenki bénázott, a végére belejöttünk. közben iszogattunk.
a hétvége többi napját kint töltöttem kónyban. sőt, még a hétfő-keddi napokon is.
kedden megvolt a tablókép fotózás [a képért katt ide]. egész jófej volt a fotós. 
a hétvégém még nem tudom, hogy lesz. mivel szombaton megint béláékkal lennék, de attila azt szeretné, hogy kint aludjak egész hétvégén. megint.. de majd kiderül, hogy lesz.

összegezve a téli szünetet: tökéletes! a családi összejövetelek eléggé unalmasak voltak, de a szilveszterem kárpótolt mindent. az auróra koncert is fantasztikus volt. olyanokkal tombolhattam, akik fontosak számomra.
hosszabb is lehetett volna a szünet. most kezdtem el megszokni azt, hogy nem kell korán kelni, nem kell munkába menni, iskolában punnyadni..