..... mint medalionba z�rt k�pek, oly k�zel van sz�vemhez megannyi eml�k, de sz�rny� k�pek ezek, egyetlen m�v�sz vagy f�nyk�pez�g�p se �r�k�ten� meg soha. bens�mben f�lre�rthetetlen�l �reztem az elutas�totts�g f�jdalm�t. olyan j�l ismertem ezt az �rz�st, hogy m�r a r�szemm� v�lt, mintha a m�sodik b�r�m lett volna. a b�natba nem halhatsz bele, b�r �gy �rzed, hogy ez lesz a sorsod. egy sz�v nem szakad meg, b�r a mellkasod n�ha �gy f�j, mintha m�gis. a gy�sz id�vel elhalv�nyodik - ez a dolgok rendje. j�n egy nap, amikor �jra mosolyogsz, �s �gy �rzed, �rul� vagy. hogy k�pzelem, hogy vid�m vagyok. hogy k�pzelem, hogy boldog vagyok �s �j k�nnyeket hullatsz, mert m�r nem hi�nyzik annyira, mint r�gebben, �s a gy�sz felad�sa is egyfajta hal�l.

�s megannyi hamis k�p, megannyi megj�tszott �rzelem, tovat�n� boldogs�g �s tiszavir�g �let� pillanatok, melyek�rt aktu�lisan az �letedet is gondolkod�s n�lk�l odaadn�d. kev�s kellemetlen dolog van az �letben, de egy sz�modra fontos ember �nmarcangol�s�t l�tni a legkegyetlenebb. mosolyogsz, hisz tudod az �let neh�z helyzetek el� �ll�t �s nem mindenki hoz helyes d�nt�seket. semmit sem tehetsz, mellette leszel �s v�rod, hogy beteljes�lj�n, amit a nagyok mondanak. "tapasztalatb�l tanul az ember a saj�t f�jdalm�n kereszt�l." k�lt�i k�rd�s - meg�ri-e fel�ldozni a saj�t boldogs�godat m�s boldogs�g��rt? hisz h�nyszor fordult m�r el�, hogy aki�rt az egyik percben m�g t�zbe tett�k volna a kez�nket, a m�sikban m�r az � t�r�t �rezt�k a h�tunkban. a v�r meleg�t�en folyik le a h�tadon, mik�zben megvetve azt suttogja "ism�t t�vedt�l".

az ember ennyire tapasztalatlan lenne, hogy a saj�t hib�in kereszt�l sem k�ptelen tanulni? annyira, hogy saj�t mag�n�l voltak�ppen mindenki fontosabb egy adott szitu�ci�ban? tiszt�ban vagyok vele, hogy az �nzetlens�gnek meg van a saj�t ideje �s helye, azonban az emberek nagy r�sze ezt nem a megfelel� id�ben �s helyen haszn�lja. �s �n mit tehetn�k? n�zzem, ahogyan a sz�momra �rt�kes emberek sorban hullanak? vesz�tsek el mindenkit, mert nem mondtam ki azt, amir�l azt v�lem �s tudom, hogy helyes? [paradoxnak t�nhet.. k�zel sem az.] l�ssam, ahogyan felem�szti az id� �s l�ssam semmiv� lenni azt, akib�l a legt�bbet akarom kihozni? hatalmas �ldozat, de csendben el kell viselni a sorsot. sosem szabad szembesz�llni vele, hisz akkor rajtad �ll bossz�t a seg�t� sz�nd�kod.

nem szeretn�k ilyen vil�gban, ebben az id�ben �s korszakban �lni, ahol a v�gyaim sosem teljes�lnek be, ahol a sz�momra fontos emberek el�ttem v�reznek el a harcmez�n s �n tehetetlen�l n�zem �ket. nekem ez nem megy �s senki nem v�rhatja el ezt t�lem. de am�g nem tudnak r�la, addig k�nnyebbnek hiszem, az �letben a t�zisek dogm�k.....