"Ma hazafel� vonatoztam �s ugyanolyan �tnak indult mint az �sszes t�bbi, de a mait sosem felejtem el. Egy b�csika sz�llt fel az egyik meg�ll�n�l. Ideges volt �s zavart , sok t�sk�val a kez�ben. Le�lt hozz�m. Majd kivett az egyik szatyr�b�l egy darabokban l�v� mobilt. Eln�z�st k�rt t�lem hogy sz�tpakolt. Remegett a keze ahogy pr�b�lta �sszerakni �s elkezdtek potyogni a k�nnyei. Megk�rdeztem seg�thetek-e neki �s elvettem t�le. Egy r�gi Sony Ericsson volt. �sszeraktam de m�r nem lehetett bekapcsolni. Mikor ezt megmondtam neki m�g jobban s�rt. Megk�rdeztem mi a baj? Elmondta, hogy a l�ny�t lenne musz�j felh�vnia ,mert a feles�g�t m�t�tt�k �s tudnia kell hogy van. Megk�rdeztem tudja-e fejb�l a sz�mot? Erre el�h�zott egy gy�r�tt pap�rk�t. T�rcs�ztam a telefonomr�l �s odaadtam neki. Meglepve n�zett r�m, hogy t�nyleg megengedem �s t�nyleg felh�vhatja???!- Siker�lt besz�lnie vele, de miut�n zokogni kezdett tudtam hogy baj van. Visszaadta a telefont. A feles�ge belehalt a m�t�tbe. Azt mondta nekem: "Ne tess�k veszekedni, csak SZERETNI!! �n veszekedtem �s m�r nem szerethetek!!" K�ptelen voltam megsz�lalni... nagy igazs�g amit mondott, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor elk�sz�n�nk reggel munk�ba menet vagy b�rmikor, nem biztos, hogy lesz m�g alkalmunk kimondani ezt a sz�t..."