hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián. minden pillanat kincs, ami a tied. és becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted. és emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. a tegnap történelem..

2012.12.06.-án kezdtem ezt az oldalt. eleinte még magam se tudtam, hogy mi legyen belőle. elkezdtem bemutatkozni, leírni a mindennapjaimat. egy blog lett belőle. aztán elkezdtem az érzéseimet leírni. ekkor már jobban megbarátkoztam azzal, hogy mások is figyelhetik ezt az oldalamat. habár csak pár közeli ismerősömnek mutattam meg. 
végül elkezdtem történeteket írni/gyűjteni. hihetetlen, hogy mennyi mindenen átmentem, ez alatt a két év alatt. köszönöm mindenkinek, aki naponta nézi a weboldalam és még annak is, aki életében csak egyszer kattintott rá. köszönöm. lehet, hogy számotokra egy semmiség. de én ettől a semmiségtől boldog vagyok. az élet apró kis öröme. köszönöm, annak az 1555 látogatómnak, hogy néz/nézett/olvas/olvasott engem. fantasztikus érzés ez és így tudom, hogy nem hiába csináltam meg ezt az oldalt. tudom, már nem egyszer leírtam, de mégegyszer is: KÖSZÖNÖM!

"Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó. Egyik nap jött egy kisfiú. - Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket? - Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, - válaszolta a tenyésztő. Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást. De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született. Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott: - Őt kérem! - Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod,- reagált rá a tenyésztő. Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig. A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézise van. Szóhoz sem jutott. - Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! - fakadt ki magából a kisfiú. Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette. - Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? - kérdezte kíváncsian a kisfiú. - Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, légy vele boldog! A pénzért vett szeretet egy fabatkát sem ér. Az igaz szeretet nem kérkedik, elfogad mindenkit a maga valóságában."

hogy mit szeretnék vele? először csak kis dolgokat. csak hogy együtt legyünk. csókoljon, öleljen, simogasson. bújjunk össze, aludjunk együtt. mellette elaludni, mellette felébredni. randizni vele. elmenni fagyizni, moziba, állatkertbe.. csak úgy sétálni a városban, nevetni az embereken. nevetni. rengeteget nevetni. szeretnék vele napokig az ágyban feküdni horror filmeket és sorozatokat nézni és csak nevetni és tömni a fejünket pizzával, gyrossal és minden ilyesmivel. szeretnék vele elmenni edzeni. akár futni.. versenyezhetnénk is, hagyna nyerni. vagy csak biciklizni.. mondjuk a Balaton körül. elmenni vele a Balatonra, lángossal tömni a fejünket, megvenni a legcukibb úszógumit és matracot és csak játszani a vízben, mint a gyerekek. szeretnék vele videójátékokat játszani. Mondjuk NBA-t vagy valami autóversenyt ... hagyna nyerni. szeretnék vele télen hóembert építeni, elmenni szánkózni, szeretném ha megfürdetne a hóban. szeretnék átfagyva hazaérni és beülni vele egy forró vizes fürdőre a kádba. aztán csak a kanapén az ölében fekve forró teát kortyolgatni és beszélgetni órákig. szeretnék vele olyan napokat tartani, amikor csak az ágyban fekszünk egész nap, szeretkezünk és nem vagyunk elérhetőek senki számára. szeretnék vele péntek éjszaka sétálni a városban. szeretnék vele otthon kettesben borozni... akár lerészegedni. szeretnék vele ÉLNI. szeretném, ha reggelente együtt ülnénk az erkélyen és fognánk egymást kezét miközben kávézunk és szívjuk azt a szar cigit. szeretnék vele elmenni motorozni, csak száguldozni és leszarni mindent és mindenkit. szeretném vele max hangerőn hallgatni a kedvenc zenéinket és leszarni, hogy a szomszédok mit gondolnak. szeretném vele körbeutazni a fél világot. szeretnék vele elmenni a kedvenceink koncertjére. szeretném, ha megkérné a kezem. szeretném, ha együtt szerveznénk meg az esküvőnk minden részletét. szeretném, ha fogadalmat mondanánk egymásnak. szeretném ha vennénk egy üres házat. ha együtt találhatnánk ki, hogy milyen színűek legyenek a falak, a szőnyeg, milyen képek legyenek a falon, minden egyes apró részletet. szeretném a közös gyerekünket várni. együtt válogatni a babaruhákat, a cumisüveget, a játékokat, mindent, amire csak szükségünk lehet. szeretnék vele órákig csak arról beszélgetni, hogy mi legyen a pici neve. szeretném, ha minden egyes pillanatánál együtt lehetnénk ott vele. mikor kimondja az első szavait, mikor megteszi az első lépéseit, mikor majd elkezdi az óvodát, az iskolát, mikor befejezi azokat és elkezdi a saját kis önálló életét felépíteni. addig is szeretném, ha egyszerű családi hétköznapokat élhetnénk, de sosem hagynám, hogy ellaposodjon ami kettőnk közt van. szeretném minden nap megcsókolni mielőtt elmegy munkába, még ha előtte este veszekedtünk is. szeretném minden nap finom ebéddel várni haza. szeretnék vele minden nap szeretkezni. szeretném néha csak meglepni egy masszázzsal mikor hulla fáradtan jön haza. szeretnék vele boldogan élni, boldogan élni míg meg nem halunk...

"A szobádban ülsz, az ajtó zárva. Egy toll és egy papír az asztalon.. A kezed remeg, nem tudod hogy kezdd. Egy búcsúlevél a családodnak. Mert úgy érzed senki sem ért meg téged, senki nem tudja min mész keresztül. Senkit nem érdekli, hogy élsz vagy nem.. Ez az az éjjel, amikor ennek vége szakad. Lassan az ágyba mászol, és utolsó lélegzeteidet veszed, sötétségbe meredő tekintettel. Senkit sem érdekelsz, ugye? Nos, talán rosszul gondoltad. Kedd van, másnap reggel, reggel 6:30. Anyukád jön, és az ajtódon kopogtat. Nem sejti, hogy bármi baj lehet, és megismétli. Nem tudja, hogy nem hallod, nem tudja, hogy elmentél. A nevedet kiabálja és kéri, hogy nyisd ki. Nem kap választ, ezért bemegy és ordibálni kezd. A földre zuhan, közbe apukád beviharzik a szobába. Anyukád erőt vesz magán és odasétál az ágyadhoz, a tested fölé hajol, sír, üvölt, rázza a kezed. Apukád próbál erős maradni, de könnyek szöknek a szemébe. A mentőket hívja. Az anyukád magát hibáztatja, eszébe jut minden pillanat, amikor nemet mondott neked, amikor kiabált veled, vagy a szobádba küldött valami hülyeségért. Az apukád magát hibáztatja, amiért nem volt ott neked. Amiért annyit dolgozott, hogy alig láthattad. Senkit sem érdekelsz, ugye? 8:34, az igazgató kopogtat a termetek ajtaján.Az osztályfőnököddel beszél. Minden osztálytársad aggódik, hogy mi történhetett. Az igazgató bejelenti, hogy öngyilkos lettél. A népszerű lány, aki bunkó volt veled, magát hibáztatja. A fiú, aki mindig le akarta másolni a házid, magát hibáztatja. A gyerek, aki mögötted ült, és dobált téged, magát hibáztatja. A tanár, aki rád ordított, veszekedett veled, mert nem volt kész a házid, magát hibáztatja. Az emberek sírnak, őrjöngenek, hogy mit tettek. SENKIT SEM ÉRDEKELSZ, UGYE? 14:00 a testvéreid hazaérnek. Az anyukádnak el kell mondania nekik mi történt. A kistestvéred, lényegtelen hányszor veszekedett veled, elvette a cuccaid annak ellenére, hogy megtiltottad, üvöltötte neked hogy utál, ezeknek ellenére szeretett téged, te voltál a hőse, a példaképe. Most magát hibáztatja. Miért nem mondta el neked, amikor még volt rá lehetősége? A bátyád hazaér, a kőszívű fiú aki sosem sír.. Magát hibáztatja, amiért szívatott téged. Lyukakat üt a falba, olyan ideges. Nem tudja felfogni, hogy elmentél. Örökre. Senkit sem érdekelsz, ugye? Eltelt egy hónap. A szobád ajtaja azóta is zárva. Már minden más. A bátyádnak dühkitörései vannak. A kistestvéred minden nap sír, és várja, hogy visszagyere. A népszerű lány anorexiás lett. Ők nem tudják elviselni, hogy mit tettek. Apukád depressziós, anyukád nem alszik éjszakánként. A fiú aki, mindig le akarta másolni a házid, most vágdossa magát. De senki sem törődik veled, nincs igazam? Senki sem tudja mit mondjon, mindenki sokkolva van. Sírnak és hiányzol nekik. Nem tudnak elválni tőled, még nem, soha! Mindenki kéri, hogy gyere vissza,de te már nem fogsz."