"Ma hazafelé vonatoztam és ugyanolyan útnak indult mint az összes többi, de a mait sosem felejtem el. Egy bácsika szállt fel az egyik megállónál. Ideges volt és zavart , sok táskával a kezében. Leült hozzám. Majd kivett az egyik szatyrából egy darabokban lévő mobilt. Elnézést kért tőlem hogy szétpakolt. Remegett a keze ahogy próbálta összerakni és elkezdtek potyogni a könnyei. Megkérdeztem segíthetek-e neki és elvettem tőle. Egy régi Sony Ericsson volt. Összeraktam de már nem lehetett bekapcsolni. Mikor ezt megmondtam neki még jobban sírt. Megkérdeztem mi a baj? Elmondta, hogy a lányát lenne muszáj felhívnia ,mert a feleségét műtötték és tudnia kell hogy van. Megkérdeztem tudja-e fejből a számot? Erre előhúzott egy gyűrött papírkát. Tárcsáztam a telefonomról és odaadtam neki. Meglepve nézett rám, hogy tényleg megengedem és tényleg felhívhatja???!- Sikerült beszélnie vele, de miután zokogni kezdett tudtam hogy baj van. Visszaadta a telefont. A felesége belehalt a műtétbe. Azt mondta nekem: "Ne tessék veszekedni, csak SZERETNI!! Én veszekedtem és már nem szerethetek!!" Képtelen voltam megszólalni... nagy igazság amit mondott, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor elköszönünk reggel munkába menet vagy bármikor, nem biztos, hogy lesz még alkalmunk kimondani ezt a szót..."

először is képzelj el valami egyszerűt. képzeld el, ahogy a szemedbe süt a nap, ahogy égeti az arcod, vagy csak épp kellemesen melegíti. mindegy. a lényeg, hogy képzeld el a ragyogást. érezd. aztán képzeld el, mondjuk a fázást. egy szál pólóban kinn az erkélyen, már elszívtad a cigit, sötét van, négy emelet magas sötét, a tetején állsz, és nem mész be. képzeld el a remegést. ahogy a szádba harapsz, hogy ne remegjen. aztán képzeld el, ahogy másvalaki harap a szádba. remegve. képzeld el a forró lehelletét. érzed a szája szélén az izzadságot. képzeld el ahogy visszaharapsz. ezután képzelj el valami illatot. valami egyszerűt. nem annyira személyeset, mint a forró olajjal keveredő cigaretta szaga – krumplisütés közben. képzelj csak simán hagymát. legyen hagyma. szívd mélyen le. képzeld el az abszurd módon sós tengert, ahogy ölelget, ahogy lelassít, mikor belegázolsz. képzeld el, ahogy marja a torkod a szénsav. képzeld el az aluljáróban alvókat, hogy mikor fürödtek utoljára saját fürdőszobában. képzelj el egy tükör előtt álldogáló, meztelen, gondolattalan férfit. képzelj el egy csokor kékre festett, tönkretett rózsát. képzeld el a gangeszt, a kedvenc zenédet – be ne kapcsold, csak képzeld! – ahogy valaki végignyalja a nyakad, képzelj el havat, éhséget, hozzádérő homlokot, egy teli hamutálat, narancslé ízét. képzeld el – emeld föl az arcod – képzeld el, hányan ébrednek fel, épp ebben a percben. és hányan fekszenek. képzeld el, hányan sétáltatnak éppen kutyát, hányan sírnak, hányan esnek el, hányan fáradnak el. hányan csókolóznak. hányan gyújtanak rá. hányan állnak színpadon. hányan símogatnak, ütnek, nevetnek, pisilnek. hányan halnak meg. képzelj el egy húszéves amerikai gyereket, akinek épp most, az orra előtt robban fel egy repeszgránát. képzeld el a magát hánytató szomszédlányt. képzelj kora reggeli eget, párás esőerdőt, szeles kősivatagot. születést. sajtburgert. várakozást. karmolást. szerelmet. röptükben alvó madarakat... 

minden áldott nap hinned kell abban, hogy ami a tiéd, az a tiéd lesz. amit neked szántak, az nem pottyanhat más ölébe, és ha megérkezett, ő bizony nem megy sehova. visszajön, megsimogatja a buksidat, lehajol, egy puszit nyom rá, magához húz, és közli, hogy ő aztán marad, még akkor is ha a világ összedől. feletted fog állni, hogy még véletlenül se zúzzon darabjaira. mert ő ezért van. hiszen ő érted van, te meg érte.


sanálom, hogy mostanában nem igazán tudtam a blogommal foglalkozni, családi okok miatt, de ezentúl megpróbálok többet lenni. :).
köszönöm a több, mint 1100 látógatót is, szeretlek titeket! <3.

átfutottam pár blogbejegyzést mások blogjain, és mindig egy kérdés merült fel bennem: "ez vajon ki a f*szt érdekel?" elmesélik, hogy hogyan mentek le a boltba, milyen vajat vettek és hány fokon vasalták ki a hajukat. igazán remek és elgondolkoztató dolgokkal teli momentumok. továbbá felnéznek olyan emberekre, akik semmit sem értek el. ezzel persze nem is lenne gond, hogyha nem ajnároznák azt a személyt és nem emelnék a fellegek felé a tanulatlan senkit. amúgy az emberekkel nincs bajom... elvárnám a 16 éven felüliektől, hogy kicsit legyenek tudatosabbak és ne azon gondolkozzanak, hogy miért nem estek teherbe már 14 évesen.
a fiúk - úgy vettem észre, hogy - korábban művelődnek és értelmesebbek, hiszen ha "rajonganak" is valakiért, akkor sem írják ki mindenhova és nyálcsorgató fejeket sem írkálnak mindenhova az illető nevével.
természetesen nem akarok én itt megváltani semmilyen világot vagy a gondolataimat bárkire is ráerőltetni, de mielőtt valaki leszól és annyit mond "köcsög", gondolkozzon el azon, hogy az írásaim takarnak lényeget és nem éppenséggel - a manapság kifejezetten divatos - celebséget reklámozom. hisz manapság mindenki celeb, olyan nagy celeb, hogy akinek nincs internete az életében nem hallott róla, de még akinek van, az sem biztos. akad egy-két ember, akik azt hiszik, hogy tanulás nélkül majd menő lesz és sikeres a YouTube-ra feltöltött videókkal, az ask.fm-el. az ilyeneket erőszeretettel nevezem hullócsillagnak, de amikor valaki még a "mélyben" is azt hiszi, hogy mekkora király, ott már gond van. természetesen mást nem hallgat meg, csak hajtja a saját - igaznak vélt - mondanivalóját.

végső téma a blogokkal kapcsolatban: a halottakat tiszteljük és ne állítsunk olyanokat, melyeket az elhunyt megcáfolna/megcáfolhatna, mert ennél szánalmasabb és sötétebb dolog nincs. köszönöm a nevükben is.

az egyik barátomtól kaptam ötleteket, hogy mik hiányoznak a blogomból. amit nagyon szépen köszönök neki, megpróbálom megvalósítani az összeset. :). szóval lassan nekilátok, de hosszú még az éjszaka. :).

és még mielőtt elfelejteném, köszönöm a több, mint 1000 látogatót. <3.