némelykor úgy tartod kezedben a sorsodat, mint egy kaleidoszkópot. a legkisebb fordítás valamelyik irányba, egy döntés, ami így vagy úgy is történhet – és mindörökre megváltozik életed ábrája. ám sosem tudhatod előre, milyen lesz a kép, csak miután egy icipicit elfordítod a lencsét az egyik, vagy a másik irányba. nem üres bábuk vagyunk, amik attól függően dőlnek a boldogság vagy a boldogtalanság irányába, hogy honnan fúj a szél. aktívan közrejátszunk abban, hogy milyen helyzetben találjuk magunkat, és abban is, ahogy reagálunk az adott helyzetre. egy közmondás szerint "nem az számít, hogy mit hoz eléd az élet, hanem az, hogy te mit hozol az élet elé."

hogy mi a szerelem?
az, amikor csendesen csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád.. mikor biztonságban érzed magad és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, már csupán a hangjától megnyugszol.. ahogy némán a szemedbe néz, és csak megfogja a kezed .. mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még Te sem tudtál azelőtt magadról .. és ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, - gyűrötten, - kócosan, - fáradt arccal, - mégis úgy érzed, Te vagy a legboldogabb. és az is a szerelem, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, vagy meghallod őt .. és a szíved a torkodba dobog, mikor hozzád ér ..amikor bármilyen hülyeségről egy kettő meg tudod magad győzni, aztán minden különösebb ok nélkül vidáman mosolyogsz a világra. nem tudsz betelni vele, minden percben csak őt kívánod.. és amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól .. amikor a lelked olyan darabokban van, hogy azt hiszed, évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni .. amikor nem tudsz másra gondolni, csak ő jár a fejedben, és hiába bánt, nem tudsz haragudni rá .. amikor olyant is megteszel, amit eddig el sem tudtál volna képzelni ..
Megalázkodsz, könyörögsz, sírsz...mert Szereted

szeretek szerelmes lenni, de félek a csalódástól. eddig egész életemben másodszor vagyok szerelmes és félek, hogy a túlzott kicsapongó életmódom miatt Őt [is] elveszítem - természetesen nem kell félreérteni, tökéletesen meg vagyunk egymással, nincsenek konfliktusaink, boldogok vagyunk. csak félek... ami szerintem érthető. és ezt csak a hozzám hasonló szerelmesek érthetik meg.
Tomi mondta, hogy így ismert meg, így szeret engem. de teljesen más az, hogy úgy ismert meg engem éshogy mostmár a barátnője vagyok. mégse mehetek már mindenfelé. és teljesen meg is érteném, ha mondaná. nah, mindegy...

furcsa dolog ez a szerelem...

ÉN VAGYOK A VILÁG LEGBOLDOGABB EMBERE!

nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember fenntartás nélkül engedje magát szeretni. bátorság, csaknem hősiesség. a legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni mert gyáva és hiú, fél a bukástól. szégyelli, hogy odaadja s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. azt a szomorú emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, szeretetre, hogy nem tud meglenni nélküle...